Aki megpróbálta megváltoztatni étkezési szokásait, tudja, milyen nehéz. Amint egy olyan asztalnál találja magát, ahol pazarul elrendezik azokat az ételeket, amelyeket határozottan elhatározott, hogy nem eszel, például pizzát, süteményeket, édességeket vagy krumplit, keze, akarata ellenére, egy darabhoz nyúl " tiltott". De ez nem csak akaratunk gyengesége vagy a reklám megszállottsága: a Brain and Cognition folyóiratban megjelent olasz tanulmány megmutatja, hogy az étel utáni sóvárgás miként vezérelheti motoros funkcióinkat.
A kutatók Dr. Francesca Foroni vezetésével érdekes kísérletet végeztek. 57 önkéntes - normális testsúlyú férfiak és nők - vettek részt rajta. Egyszerű feladatot kaptak: a lehető leggyorsabban húzzon egy vonalat a táblagép képernyőjére, amely két pontot köt össze a kijelző alján és tetején. Ugyanakkor minden alkalommal egy figyelemelterelő kép jelent meg a képernyőn: étel vagy konyhai eszközök, például kenyérpirító vagy kés képe. A képeken szereplő étel lehet feldolgozott, például egy szelet pizza, vagy természetes, például gyümölcs, de a képeket ugyanazon kalóriatartalom elve alapján választották ki. A résztvevőknek számos paraméter alapján kellett értékelniük a nekik bemutatott ételeket (beleértve azt is, hogy mennyire kedvelik őket, és mennyire egészségesnek vagy károsnak tartják magukat), valamint különféle verbális asszociációkat kell kiválasztaniuk számukra - pozitív vagy negatív.
A résztvevők által rajzolt vonalak elemzése után a tudósok megállapították, hogy mindannyian letértek a két pontot összekötő optimális pályáról, és az ételek képe felé görbültek: mintha a képek vonzzák a résztvevők kezét, akárcsak a mágnesek. Ez alátámasztja azt a hipotézist, miszerint az étel és a hozzá kapcsolódó ingerek képesek feltartóztatni a figyelmünket és befolyásolni cselekedeteinket, még az étellel sem kapcsolatban. Mintha maguk a termékek szólítanának meg minket: "Egyél meg, egyél meg!" és tudat alatt válaszolunk erre a hívásra.
Az ételkép „motoros vonzódásának” hatása mind férfiaknál, mind nőknél megtalálható volt, ráadásul a kísérlet idején sem érzett éhséget. Ez a hatás független volt a résztvevők testtömeg-indexétől és étrendi bevitelétől. De a kutatók azt találták, hogy a feldolgozott élelmiszerek, amelyeket a résztvevők egészségtelennek tartottak, és amelyeket negatív szavakkal társítottak, egyértelműen vonzóbbak voltak a résztvevők számára, mint az egészséges természetes ételek képei. Sőt, azoknak a résztvevőknek, akik kifejezettebb negatív hozzáállást mutatnak az egészségtelen feldolgozott élelmiszerekkel szemben, a "vonzerő" hatása erősebb volt.
Ez az eredmény paradoxnak tűnhet - természetes lenne azt feltételezni, hogy a kezünket olyan ételképpel kell taszítani, amely veszélyesnek érzi magát, de a valóságban minden pontosan az ellenkezője. Dr. Foroney és munkatársai szerint ez azt mutatja, hogy tudatalatti szinten a veszélyérzet erősebben vonzhatja figyelmünket és irányíthatja mozgásainkat. Ezenkívül a nem biztonságos ételeket tiltott csemegeként lehet felfogni, ami tovább fokozza vonzerejét.
Az a tény, hogy az ételképek erőteljes ingerként szolgálhatnak, a korábbi kutatásokból és a mindennapi életből is ismert: nem hiába töltötték be különféle ételek fotói a közösségi hálózatokat, és ezek a legnépszerűbb Instagram-tartalmak. De ez a tanulmány először mutatja be, hogyan tudják tudat alatt irányítani a mozgásainkat egy ilyen kép. Ezért, amikor a keze „magától” egy darab süteményért vagy egy cukorkáért nyúlt, ne felejtse el feltenni magának a kérdést: „Valóban érdemes enni, vagy jobb tartózkodni?” És tudatosan válaszoljon rá.
